Sziasztok! Pár hete már ha nagyon csalogatnak a szüleim odatotyogok hozzájuk /persze közben óvják minden léptemet/ DE! tegnap saját elhatározásomból megtettem első önálló lépéseimet, egyenesen Gyula papához sétáltam oda nagy kacagva. Azóta csak egyre jobban élvezem a sétálást, megtanultam még aznap elkanyarodni mindenfelé. A Mari mamánál ebédeltünk, ott volt az egész Ferenczi család, és én boldogan mentem oda mindenkihez, már majd elaludtam járás közben, de csak mentem, meg nem álltam! :) Ráadásul megehettem egy egész néger szeletet - most már értem mért ez anyuék kedvenc sütije!
Ma délután a kanapém mellett álltam, rámutattam a kis szekrényre, és rögtön oda is mentem. anya csak ámult! Persze okkal mentem pont oda, neki álltam kipakolni a szekrényt. Azt mondják anyuék hogy egyre rosszcsontabb vagyok, és én tényleg élvezem is a csibészkedést. Nagyon szeretek zenét hallgatni, azonnal táncolok ha tetszik amit hallok, és ha anya énekel én is rázendítek a nótára. Mostanában találkozom más gyerekekkel, anya keddenként elvisz engem Tücsök Zenére, ahol a sok anyuka énekel mindenféle aranyos dalokat, meg mondókáznak, és minden gyerek átszellemülten hallgatja. Én azonban mindig otthagyom anyut és bemászok középre, mert onnan mindenkit jól látok, és mindent jól meg tudok figyelni. Én így élvezem ki ezt a fél órát :)
Francikám már nagyon hiányzik, olyan jó lenne együtt csibészkedni újra! Talán még sétálhatnánk is kézenfogva mint a nagylányok :)
Sok puszi mindenkinek, gyertek hozzám minnél többen hogy tudjak futkosni a karjaitokba!!!
Hangica
UI.: anya üzeni,: amint tudom felveszem videóra és megnézhetitek a Hanga-sétát!
