A tegnapi napunk az edzés nevében zajlott. Anyu nagyon készült délelőtt, mert kivételesen apu nem ért rá minket elvinni a gyógytornára, anyu pedig elhatározta hogy akármilyen hosszú és meredek emelkedő visz oda, ő bizony feltol engem a babakocsival. Mivel nem tudtunk /miattam :)/ időben elindulni, ezért a maminak nagyon kellett sietnie. Én nagyon élveztem ahogy ő szuszogott és pihegett és színváltózott az arca, nagyon vicces volt! 25 perc alatt oda is értünk, még korábban mint kellett, de a mami azt mondta hogy többé ilyen jópofa szórakozásom nem lesz őrajta :) Aztán jött az én tornám... Az elején olyan ügyes voltam hogy a mami megígérte: ha ezentúl mindig ilyen ügyes leszek ő mégiscsak feltol engem akár minden nap ide! A tornaóra második felében én nagyot szundítottam volna, ha a Bea nem mozgat folyton össze-vissza. Még ilyet! Ki is fejeztem jó hangos felháborodásomat ;). A hazafelé séta azonban olyan izgalmas volt hogy ott már eszem ágában sem volt aludni, mindent jól megfigyeltem és kifüleltem.
Jó hírt is kaptunk: 13 óra 20 perckor megszületett anyu Ancsi-barátnője kisfia, Pap Dominik Csaba baba! Már alig várom hogy együtt játszhassunk!
Az uzsi-menüm barackos burgonya volt, ezt végre jól eltalálta anyu, így mindketten boldogok voltunk a majszolástól.
Mindent összevetve nagyon jó napunk volt - ma is!
Ui.: A kép a ma reggeli apu-imádást ábrázolja. Ezt hívja apu mazsolázásnak, mert állítása szerint úgy nézek rá ilyenkor mint a Mazsola és Tádé mesében az egyik címszereplő :)
Sok puszi mindenkinek!
Hangi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése